18 óra vezetés után hajnali 3-kor végre megérkeztünk a táborba. Igen, eddig tartott 400 km megtétele a Szaharában. Nekünk.

Ilyenkor már nincs erő semmire, csak kipattintani a sátrat és belemászni.

Így legalább fogytak a kilométerek is, nem csak a percek.

A Szaharában nincs túl sok navigációs segítség. Amerre a szem ellát, csak homok. Kavarogtunk is rendesen, és többek el is tévedtek. Mikor megláttunk egy több kilométer hosszú vonatot, már tudtuk, hogy a sípár lesz a támpont a továbbhaladásra.

A határáátlépésnél Mauritániába ez a mosási lehetőség csak az egyik meglepetés volt. Ezt passzoltuk, mert a program végét nem tudtuk volna megvárni.

A belépési eljárásnál viszont a lélegzetünk is alakadt, amikor a bizarr senkiföldje után egy bódéban megláttuk a négy határőrt számítógép mögött, ujjlenyomatolvasóval és nyomtatóval. Erre nem számítottunk.

Homokon az autó fogyasztása megduplázódhat, a sebesség pedig a normál haladás töredéke lesz.

Megnyugvással és kis büszkeséggel töltött el minket a tudat, hogy a mi autónk zabált a legkevesebbet. Így még azt is megengedhettük, hogy 20 liter üzemanyagot odaadjunk más csapatnak.

A 400 km-en mindenki elakagt legalább egyszer. Mi is. Hogy itt épp ki kit húz? Tippek?

Az ötösfogatunkból a cseh csapat még az elején kiesik, az autóval gond van, így inkább eluindulnak a főváros irányába, ahova a túra kategóriások is mennek ma.

Ötletekben nincs hiány...

Tegnao késő este egyesen nagyot buliztak, így nem sokat aludtunk. 

Ma reggel is korán indulunk. A mai szakasz 400 km terepen. Azt gondoljuk, felkészültünk fejben a mai feladatra. Hamarosan kiderül, mennyire...

... gyorsan átjut a határon.

Reggel, mint mindig, korán keltünk, és ahogy mint mindig, konvojban vágtunk neki a mai szakasznak. Útközben érintettük a Ráktérítő pontját, de nem álltunk meg a táblánál, haladtunk tovább a határhoz.

Az utolsó tankolási lehetőséget kihasználva megtöltöttük az összes tartályunkat, majd beálltunk a sorba a határnál. Kb. 50 autó várakozik, de mivel elsőkként érkezünk, jól haladunk. Kitöltjük a papírokat, megjelenünk mindenhol, ahova küldözgetnek és 50 perc alatt átjutottunk! Erre nem számítottunk.

Kora délután átjutottunk Mauritániába. A mai táborhely az óceán mentés, a fővárosba vezető út mellett van. 

Mivel itt térerő csak a városokban van, ezért most pár napig nem tudunk majd bejelentkezni, mert utunk főként terepen lesz, tehát a lakott településektől távol. Itt már csak a műholdas telefon működik, de azt nem adatkommunikációra hoztuk.

Fotózunk, és amint tudjuk, küldjük a beszámolót.