Sötétedés előtt megérkeztünk Dakhlába. Megtankoltunk, megvacsoráztunk, és találtunk wifi-t is! Ritkaság lesz az mostanában. Nyolckor elindultunk az öböl másik felére a táborhelyre.
Jó pihenést mindenkinek! Holnap szintén egy rövidebb szakasz áll előttünk (407 km) és egy határátkelés Mauritániába. A határon lesz ácsorgás majd, az biztos. És mert a határhoz minél korábban oda kellene érni, a korán kelés nem maradhat el.
Elég unalmas a nap, nincs sok látnivaló sem. Útközben van két hajóroncs, amit meg lehet nézni, egyet meg is nézünk.
A csapat remek, továbbra is együtt indulunk, érkezünk. A hangulat még az időjárásnál is jobb, pedig arra sem lehet egy szavunk sem.
Illetve csak azután jöttek, hogy kiástuk őket a homokból. Többen is elakadtak, de gyorsan összeállt a segítő csapat, előkerültek az ásók és kötelek, s mindenki haladt tovább Dakhla felé.
Hatkor keltünk ma reggel (is).
És megtaláltuk Afrika legrosszabb szállodáját! 50 Euróért nincs reggeli, nincs törölköző, nincs fűtés, van jó régi ágy, és két év alatt semmi változás. Mert két évvel ezelőtt is itt voltunk a rallival.
Reggelizni bementünk a közeli kisvárosba, ahol még reptér is van. Aztán hiszedtük egy német srácot a homokból.
Gyuri reggel lecsutakolta a paripát. :)
A mai szakasz elméletileg 490 km (meglátjuk, mit hozunk ki belőle estére...), a cél Dakhla, illetve egészen pontosan a Dakhlai öbölnél a várossal szembeni part, ahol sátrazni fogunk.
Az óceán partján megy ma az utunk végig, és bár elméletileg sima ügy a mai nap, korán elindulunk.
Fontos a nyugalom és a békesség. Megtartjuk a tisztes távolságot a víztől. Na nem mindig, mert voltak azért meredek pillanatok, szeltük a vizet párszor. Sőt, az egyik autó be is ragadt, de kihúztuk, így mindenki szárazon megúszta.
Már megint a sűrű sötét éjszakában érkezünk meg. 9:45-kor még 55 km van előttünk. Toljuk tovább... Ez ma meglesz.
Délutánra elérjük az óceánt. A havas, sziklás és homokos terep után itt a következő, talán legnagyobb kohívást jelentő terep, a tengerpart.
Figyelni kell a hullámokat, mikor meddig nyúlnak ki a partra. A terep ott a legjárhatóbb, ahol a hullám épp visszahúzódik, és a homok vízzel teni. De a mozgás állandó, és könnyű vagy homokba kerülni, vagy a visszahúzódó hullámok közé.
Volt hely mindannyiunknak! És itt törtöttük az éjszakát. Ez a fotó két évvel ezelőtt készült, mikor egyedül voltam itt a paripámmal.
A tegnapi etap célállomásától kb 120 km-re vagyunk. A mai szakasz 845 km, a cél már a Nyugat Szaharában fekvő Laayoune városa. Teperni kell ma is, hosszú napunk lesz.
Az aszfalt úton már haladunk jobban, de a mai, már csak elméleti célt éjjfél után érnénk csak el. Ezt gyorsan elvetjük.
"E-wife" módban megtudjuk, hogy a környéken semmi szállás nincs a booking.com szerint. E-wife keresi a lehetőségeket, figyeli hogyan haladunk, mi pedig megyünk, azzal is csökken a távolság, bárhol is éjszakázunk majd.
Aztán jön a felismerés, hogy két éve is itt jöttem, akkor még kalandosabb napok után (az autó két napi szerelőnél volt), és akkor találtunk itt egy nagyon jó szállást. Egy francia fickó a tulajdonosa, és valami gyönyörű és hangulatos helyet alakított ki egy kis falu mellett a hegyek lábánál.
Már csak az a kérdés, van-e hely 10 főre. Booking.com a szállást nem is mutatja, mint lehetőséget. Azt viszont tudom, hogy sátrazni is lehet, és itt már nincs annyira hideg éjszaka sem, hogy ez ne lehetne opció.
10 óra körül érünk majd oda, és meglátjuk mi lesz...
