Íme a mesterszakács :)

Mindent megtervezünk, a vacsorát is. A rendszer jól működik. A kajás doboz tetején ott a "térkép", mi hol van, és a tájékoztató, hogy melyik vacsorához mennyi idó kell. Így könnyű megtervezni, mit is együnk. Gyuri már tervezi is :)

Reggel kelünk a többiekkel, és a csapat elhatározza, hogy nem folytatjuk még két napon terepen. Kedveskedve a hölgyeknek a csapatban, a főváros, Nouakchott felé vesszök az irányt. A távolság nem nagy, lehet lazulni még pár órát.

18 óra vezetés után hajnali 3-kor végre megérkeztünk a táborba. Igen, eddig tartott 400 km megtétele a Szaharában. Nekünk. Ilyenkor már nincs erő semmire, csak kipattintani a sátrat és belemászni.

Így legalább fogytak a kilométerek is, nem csak a percek.

A Szaharában nincs túl sok navigációs segítség. Amerre a szem ellát, csak homok. Kavarogtunk is rendesen, és többek el is tévedtek. Mikor megláttunk egy több kilométer hosszú vonatot, már tudtuk, hogy a sípár lesz a támpont a továbbhaladásra.

A határáátlépésnél Mauritániába ez a mosási lehetőség csak az egyik meglepetés volt. Ezt passzoltuk, mert a program végét nem tudtuk volna megvárni. A belépési eljárásnál viszont a lélegzetünk is alakadt, amikor a bizarr senkiföldje után egy bódéban megláttuk a négy…

Homokon az autó fogyasztása megduplázódhat, a sebesség pedig a normál haladás töredéke lesz. Megnyugvással és kis büszkeséggel töltött el minket a tudat, hogy a mi autónk zabált a legkevesebbet. Így még azt is megengedhettük, hogy 20 liter üzemanyagot odaadjunk más csapatnak.

A 400 km-en mindenki elakagt legalább egyszer. Mi is. Hogy itt épp ki kit húz? Tippek? Az ötösfogatunkból a cseh csapat még az elején kiesik, az autóval gond van, így inkább eluindulnak a főváros irányába, ahova a túra kategóriások is mennek ma.

Ötletekben nincs hiány...