Reggel a kempingből 9 órakor indultunk útnak. Saint Louis-ba mentünk először. A francia gyarmatosítás nyomai világosan láthatóak a épületeken és az élet apró dolgaiban.

Pénzt váltottunk, megtankoltunk, és nekivágtunk a mai szakasznak, ami a szavannán keresztül ment Kaye Bou Bou-ig.

A szavanna felüdülés a szahara után. Gondoltuk, itt már nem a homokban kell küzdeni az autóval, vannak utak, könnyebb lesz a tájékozódás és a haladás is. Nos, ezt újra kellett gondolni több szempontból. Utak valóban vannak, a kihívás az, hogy túl sok van belőlük. Egy-egy falu és kút között akár 20 különböző úton el lehet jutni. Mint a villa, olyan lerajzolva. Az utak szétválnak, aztán ismét együtt mennek tovább. A legnagyobb segítséget a szatelit felvételek jelentik, ahol látszanak az utak, az épületek, a növényzet. Ez adhat támpontot.

És hogyan lehet haladni? Lassan, nagyon lassan. Akkora port vernek fel a kerekek, hogy a hártébb haladók szinte már semmit nem látnak maguk előtt. A kocsi, és mi is, kívül-belül vastagon poros lett. Lesz mit fujdogálni... Viszont jó meleg van, 37 fok. Huh...

És mennyi idő alatt tettük meg az utat? Már nem is számoljuk az órákat. Délután 5 körül már félúton jártunk! És megint behúztunk egy hajnali 3 órás érkezést... Jó éjt!